Talán emlékeztek, hogy márciusban, mielőtt elutaztam Olaszországba, feltettem egy kérdést a blog Facebook oldalán. Megkérdeztelek titeket arról, hogy miről szeretnétek olvasni római vakációm kapcsán - és hát döntő többségben voltatok, akik azt választottátok, hogy utazásról, kajákról, városnézésről (jó, persze gondolom, ez a tábor sem zárta ki a másik lehetőséget, hogy az olasz divatról /is/ meséljek egy kicsit). :) Bocs, hogy egy hónapnak kellett eltelnie, mire utolértem magam mindenfélével annyira, hogy ezt a posztot meg is tudjam írni, ne csak terv legyen :D de íme, végre, itt van, olvassátok és szeressétek, ahogy én fogom örökre szeretni Rómát. <3
Rómában valamivel több mint 10 éve jártam először, akkor nagy bőrönddel, csoporttal és persze az imádott Mamómmal érkeztem az Örök városba. És a hely annyira lenyűgözött, hogy alig vártam a visszatérést - ez idén sikerült, és hát Róma megint csak nem okozott csalódást. Ha most azt gondolod, hogy naná, jó pénzért ott is megkap az ember bármit, akkor hadd súgjam meg, mennyire olcsón sikerült repjegyet és szállást foglalnunk: időben elkezdtük a szervezést, így a repülőjegy fejenként 35 ezer forint körül volt oda-vissza a Ryanairnél, a szállás pedig fejenként 20 ezer forint körüli euróba került. Ehhez jött nyilván a költőpénz, de mivel mindenhol azt számoltuk, hogy Róma olcsóbb, mint Budapest (múzeumok, éttermek, szuvenírárusok, fagyi), tulajdonképpen kis túlzással jobban jöhet ki az ember ott pár napig a pénzéből, mint itthon (oké, ki kell utazni és meg kell szállni valahol, szóval ezért mondom, hogy kis túlzással :)).
Kezdjük azzal az aprócska negatívummal, ami nálam az első napra azért rányomta a bélyegét - aztán végig csak pozitív dolgokat fogok mesélni :) -, és ez nem volt más, mint a korai indulás. Ennek következtében én az első napon full használhatatlan voltam... de kezdjük az elején! Március 23-án pénteken a 6:20-as géppel indultunk a Liszt Ferenc reptérről. Hát, nekem ilyen fejem volt, kb 3 órát aludtunk Tesómmal előző éjjel... :D
A pénteki nap (Day1) arra volt jó, hogy megérkeztünk, megkerestük a szállásunkat, majd Tesóval elsétáltunk a legközelebbi étteremig, ahol megebédeltünk. :) Na jó, odafelé menet láttunk pár érdekességet, például egy hangulatos helyi piacot:
Egy igazi régi kis olasz járgányt... #márcsakTomHankshiányzik :D
És nem utolsósorban rájöttünk, hogy jé, sokkal közelebb lakunk a Vatikánhoz, mint azt gondoltuk. :D
A második napunk már valamivel aktívabban telt, épp az előbb említett Vatikánba mentünk el és töltöttük ott gyakorlatilag az egész napot.
Nekem a pompás termek és a Sixtus-kápolna mellett ez az arany gömb tetszett legjobban, aminek Paradicsom volt a neve. Elsőre azt hittük, csak viccelnek, akik ott kiabáltak a gömbnél, hogy Pomodoro, Pomodoro. :D
A harmadik napunk volt olyan igazi városnézős: elsétáltunk az Angyalvárhoz, a Colosseumhoz - ahová a több mint 10 évvel ezelőtti utazással ellentétben most sikerült bejutni, és hát egyszerűen elképesztő, hiperszuper, fantasztikus... csak legekben tudok róla beszélni.
Aztán megoldottuk Tomi barátunk beszállókártyájának kinyomtatását, majd visszajöttünk a Trevi kúthoz és a Spanyol lépcsőhöz. Ott sikeresen elhessegettük a virágárus csávót, aki vicces technikával próbált ránk sózni néhány rózsát. Egyet a kezembe nyomott, majd megkérdezte, Tomi a férjem-e. Röhögtünk. Mondtam, hogy a párom Magyarországon van, Tomi egy jóbarátom. A pasas nézésében akkor láttam egy kis elismerést, hogy ez a nő aztán tud élni, "dolce vita" :) de azt is sugározta felém, hogy neki tök mindegy, csak egy kis pénzzel dobjuk már meg. Leráztuk. Legnagyobb meglepetésünkre pár perc múlva Tesómhoz ment oda, és tőle is megkérdezte, hogy Tomi a férje-e. Itt feladtuk. :D :D :D
Nem mellesleg a Spanyol lépcsőt minden fashionistának ajánlom, mert itt találhatóak a legexkluzívabb divatmárkák butikjai Róma-szerte nézve a legnagyobb koncentrációban. És volt röhögés, amikor mondtam, hogy arra így 10 év távlatából nem emlékszem már, hogy kell a Trevi-kúttól átmenni, de emlékeim szerint a Spanyol lépcső a Dior butikkal szemben lesz. És hol is lehetett volna máshol... :) :)
A harmadik este is ugyanott vacsiztunk, mint az összes addigi római esténken, az Ai Balestrari étteremben. Linkeltem is, ha a közeljövőben Rómában jártok, mert feltétlenül érdemes kipróbálni... gyakorlatilag az étlapról bármit. De az Amatriciana nevű tipikus római paradicsomos tésztát és a carbonarájukat feltétlenül, mert hát Atyaúristen, életem legfinomabb pastái voltak (pedig ettem pár helyen Itáliában ill. a világban tésztát).
Bort több helyen is kértünk, többnyire a ház borát, az is mindenütt isteni - legyen akár fehér, akár egy jó klasszikus római vörös. ;)
A szállást kérdeztétek többen is, hogy azt hogy csináltuk, hogy másfél szobánk volt a Vatikántól nem messze, három éjszakára összesen 60 ezerért (ezt háromfelé osztottuk, így jött ki a 20 ezer/fő/3éj). Hát úgy, hogy ezt a szállást néztük ki, és épp nagyon jó áron volt :)
A közlekedésről: hát, mi őszintén szólva kétszer használtuk a tömegközlekedést Rómában, de ha külvárosban foglaltok szállást, ajánlom, hogy metróközelit keressetek - olcsóbbak és a metró ott is gyakran jár. :) A buszok viszonylag tiszták (mi ezt tapasztaltuk), és ha nem tudod hol kell le- vagy felszállni, a helyiek nagyon segítőkészek. Akkor is, ha kézzel-lábbal kell mutogatni, mert csak olaszul beszélnek. Ti meg nem. :)
Divatról is szólnék pár szót. Olaszországban egyszerűen mindent körülvesz a divat - az emberek szépen öltöznek, igényesek, még az idős hölgyek is elegáns kabátban, frissen fodrászkodott frizurával járják a várost. Láttunk férfiakat drága öltönyben, napszemüvegben, szerintem kb milliós órákkal a csuklójukon - lemenni a metróba :) szóval nem randira mentek vagy különleges alkalomhoz öltöztek, csupán a hétköznapi életüket élték és mondjuk munkába siettek.
A kirakatokban szebbnél szebb holmikat láttunk, az utcán pedig többek közt ilyen vicces Fashion Bust fotóztunk. :)
A negyedik napon még kimentünk az Angyalvárhoz, hallgattuk egy kicsit az utcazenészt és élveztük a forgatagot, aztán a Termini pályaudvar felé vettük az irányt, ahonnan indult a transzferünk vissza a reptérre.
Összességében Róma továbbra is az egyik kedvenc európai városom, ahol magával ragad a történelem, a kis macskaköves utcák hangulata, az ételek-italok és a divat. És ahová alig várom, hogy harmadszor is visszatérjek.
Rómában valamivel több mint 10 éve jártam először, akkor nagy bőrönddel, csoporttal és persze az imádott Mamómmal érkeztem az Örök városba. És a hely annyira lenyűgözött, hogy alig vártam a visszatérést - ez idén sikerült, és hát Róma megint csak nem okozott csalódást. Ha most azt gondolod, hogy naná, jó pénzért ott is megkap az ember bármit, akkor hadd súgjam meg, mennyire olcsón sikerült repjegyet és szállást foglalnunk: időben elkezdtük a szervezést, így a repülőjegy fejenként 35 ezer forint körül volt oda-vissza a Ryanairnél, a szállás pedig fejenként 20 ezer forint körüli euróba került. Ehhez jött nyilván a költőpénz, de mivel mindenhol azt számoltuk, hogy Róma olcsóbb, mint Budapest (múzeumok, éttermek, szuvenírárusok, fagyi), tulajdonképpen kis túlzással jobban jöhet ki az ember ott pár napig a pénzéből, mint itthon (oké, ki kell utazni és meg kell szállni valahol, szóval ezért mondom, hogy kis túlzással :)).
Kezdjük azzal az aprócska negatívummal, ami nálam az első napra azért rányomta a bélyegét - aztán végig csak pozitív dolgokat fogok mesélni :) -, és ez nem volt más, mint a korai indulás. Ennek következtében én az első napon full használhatatlan voltam... de kezdjük az elején! Március 23-án pénteken a 6:20-as géppel indultunk a Liszt Ferenc reptérről. Hát, nekem ilyen fejem volt, kb 3 órát aludtunk Tesómmal előző éjjel... :D
A pénteki nap (Day1) arra volt jó, hogy megérkeztünk, megkerestük a szállásunkat, majd Tesóval elsétáltunk a legközelebbi étteremig, ahol megebédeltünk. :) Na jó, odafelé menet láttunk pár érdekességet, például egy hangulatos helyi piacot:
Egy igazi régi kis olasz járgányt... #márcsakTomHankshiányzik :D
És nem utolsósorban rájöttünk, hogy jé, sokkal közelebb lakunk a Vatikánhoz, mint azt gondoltuk. :D
A második napunk már valamivel aktívabban telt, épp az előbb említett Vatikánba mentünk el és töltöttük ott gyakorlatilag az egész napot.
Nekem a pompás termek és a Sixtus-kápolna mellett ez az arany gömb tetszett legjobban, aminek Paradicsom volt a neve. Elsőre azt hittük, csak viccelnek, akik ott kiabáltak a gömbnél, hogy Pomodoro, Pomodoro. :D
A harmadik napunk volt olyan igazi városnézős: elsétáltunk az Angyalvárhoz, a Colosseumhoz - ahová a több mint 10 évvel ezelőtti utazással ellentétben most sikerült bejutni, és hát egyszerűen elképesztő, hiperszuper, fantasztikus... csak legekben tudok róla beszélni.
Aztán megoldottuk Tomi barátunk beszállókártyájának kinyomtatását, majd visszajöttünk a Trevi kúthoz és a Spanyol lépcsőhöz. Ott sikeresen elhessegettük a virágárus csávót, aki vicces technikával próbált ránk sózni néhány rózsát. Egyet a kezembe nyomott, majd megkérdezte, Tomi a férjem-e. Röhögtünk. Mondtam, hogy a párom Magyarországon van, Tomi egy jóbarátom. A pasas nézésében akkor láttam egy kis elismerést, hogy ez a nő aztán tud élni, "dolce vita" :) de azt is sugározta felém, hogy neki tök mindegy, csak egy kis pénzzel dobjuk már meg. Leráztuk. Legnagyobb meglepetésünkre pár perc múlva Tesómhoz ment oda, és tőle is megkérdezte, hogy Tomi a férje-e. Itt feladtuk. :D :D :D
Nem mellesleg a Spanyol lépcsőt minden fashionistának ajánlom, mert itt találhatóak a legexkluzívabb divatmárkák butikjai Róma-szerte nézve a legnagyobb koncentrációban. És volt röhögés, amikor mondtam, hogy arra így 10 év távlatából nem emlékszem már, hogy kell a Trevi-kúttól átmenni, de emlékeim szerint a Spanyol lépcső a Dior butikkal szemben lesz. És hol is lehetett volna máshol... :) :)
A harmadik este is ugyanott vacsiztunk, mint az összes addigi római esténken, az Ai Balestrari étteremben. Linkeltem is, ha a közeljövőben Rómában jártok, mert feltétlenül érdemes kipróbálni... gyakorlatilag az étlapról bármit. De az Amatriciana nevű tipikus római paradicsomos tésztát és a carbonarájukat feltétlenül, mert hát Atyaúristen, életem legfinomabb pastái voltak (pedig ettem pár helyen Itáliában ill. a világban tésztát).
Bort több helyen is kértünk, többnyire a ház borát, az is mindenütt isteni - legyen akár fehér, akár egy jó klasszikus római vörös. ;)
A közlekedésről: hát, mi őszintén szólva kétszer használtuk a tömegközlekedést Rómában, de ha külvárosban foglaltok szállást, ajánlom, hogy metróközelit keressetek - olcsóbbak és a metró ott is gyakran jár. :) A buszok viszonylag tiszták (mi ezt tapasztaltuk), és ha nem tudod hol kell le- vagy felszállni, a helyiek nagyon segítőkészek. Akkor is, ha kézzel-lábbal kell mutogatni, mert csak olaszul beszélnek. Ti meg nem. :)
Divatról is szólnék pár szót. Olaszországban egyszerűen mindent körülvesz a divat - az emberek szépen öltöznek, igényesek, még az idős hölgyek is elegáns kabátban, frissen fodrászkodott frizurával járják a várost. Láttunk férfiakat drága öltönyben, napszemüvegben, szerintem kb milliós órákkal a csuklójukon - lemenni a metróba :) szóval nem randira mentek vagy különleges alkalomhoz öltöztek, csupán a hétköznapi életüket élték és mondjuk munkába siettek.
A kirakatokban szebbnél szebb holmikat láttunk, az utcán pedig többek közt ilyen vicces Fashion Bust fotóztunk. :)
A negyedik napon még kimentünk az Angyalvárhoz, hallgattuk egy kicsit az utcazenészt és élveztük a forgatagot, aztán a Termini pályaudvar felé vettük az irányt, ahonnan indult a transzferünk vissza a reptérre.
Összességében Róma továbbra is az egyik kedvenc európai városom, ahol magával ragad a történelem, a kis macskaköves utcák hangulata, az ételek-italok és a divat. És ahová alig várom, hogy harmadszor is visszatérjek.
Amo Roma! <3
Megjegyzések
Megjegyzés küldése